Június –nagy szünetre visz a busz

Ahogy a versben is megvan írva június elején busz jött értünk – szám szerint kettő is – hogy elrepítsen minket Dombóvárra, az SzGyF Üdülőjébe. Idén hosszú évek után újra, több napos nyaralásra indultunk 7 lakónkkal és 5 fős személyzettel. Csak halkan jegyzem meg milyen ideális létszám lenne ez a hétköznapokra is.

Hosszú előkészület, szervezés és logisztikai feladatok előzték meg a 3 napos nyaralást, amelyből a vezetőség, foglalkoztató kollégáim, gondozónőink, de a konyhai személyzet is jócskán kivette a részét. Június 3-án reggel felsorakoztak a bőröndök, előálltak a „hintóink”, s mi párás szemmel integettünk az itthon maradóknak. Bár az is lehet ez fordítva történt, amilyen nagy volt akkor a sürgés –forgás.

Dombóvár Esztergomtól több, mint 200 km távolságra van, utunkat ezért jó előre megtervezett pihenőkkel szerveztük, Siófokon például egy könnyű ebédet fogyasztottunk el egy kellemes vendéglőben, szépen megterített asztalnál kínáltak nekünk helyet és büszkén mondhatom, minden gond nélkül, kulturáltan fogyasztottuk el ebédünket.

Ezután már sem álltunk szállásunkig, ami Dombóvár külső üdülő övezetében volt található. A hangulatunkat még a közben esőre váltó időjárás sem tudta elrontani, a házak elfoglalása után egy tágas közösségi helységben vertünk tanyát. Igazi mozi hangulatot idézett a hatalmas plazma tv-n vetített mese, az asztaloknál közben társasozni, vagy épp ping-pongozni is lehetett. Jó hangulatunkat tovább fokozta az estére kiszállított családi pizza válogatás.

Ha egy szóval kellene összefoglalnom üdülésünket, azt mindannyiunk nevében mondhatom a „hízókúra” lenne. Finomabbnál finomabb és bőséges fogásosokat kaptunk egy helyi étteremből. Személyes kedvencem a keddi menühöz szervírozott desszertek voltak, sós karamellás almás pite vanília fagylalttal, és csokival töltött túrógombóc kókuszmártásban.

Kedd délutánra végre a nap is előbújt, s mi elindulhattunk felfedezni a város nevezetességeit. Utunk a dombóvári Szigeterdőbe vezetett, ahol előbb a Kossuth szoborcsoportot, majd egy különleges téglagyűjteményt csodáltunk meg. Játszótér és egy halastó körüli séta után indultunk vissza a szállásunkra vacsorázni. Este igazi záró bulit kerekítettünk, körbe ültük a tábortüzet, régi dalokat énekeltünk, táncoltunk és kémleltük a csillagos eget, hullócsillagra vadászva.

Másnap reggel igazi meleg nyári napra ébredtünk, s amíg a buszunkra vártunk még egy kis rögtönzött pancsolásra is volt időnk a kertben, lakóink legnagyobb örömére. Utunkat hazafele ismét Siófokon szakítottuk meg, de ez alkalommal már kicsit a Balatonba is bemerészkedtünk. Többségében láblógatással, azért akadt hozzám hasonlóan bátor fiatal, akivel szeltük a hűsítő habokat.

Összességében ez a pár napos üdülés a vártnál is jobban sikerült. Jó élményekkel, szép emlékekkel feltankolva érkeztünk haza, s egyetértettünk abban, hogy jövőre akár hosszabb, több lakót is felölelő nyaralásra is bátrabban vállalkozunk.

Itthon maradt lakóinknak ebben az időszakban vizes játékos akadálypályát építettünk az Óceánok Világnapja alkalmából az udvaron. Hatalmas sikert aratott, sok kis fókánk és halacskánk volt.

Kisebb kirándulást tettünk még Letkésre a Széppatak farmra.